Ahogy az előző posztban említettem, íme az első sikertelen vadászat. Bár, ha beleszámítom azt a korábbit, ahova meg se próbáltam felmenni, akkor a második, de itt mégis tettem azért némi erőfeszítést.
A láda a csóri Száraz-horog nevű völgyben tanyázik.
Kép az nincs, mivel nem jutottam fel :) Az előző ládától a dombról leereszkedve észak felé még egy ideig kavicsos szekérúton lehet haladni - utána viszont le kell térni a mezőre - itt kezdődtek a bajok.
Mindez fél kilenc után történt, ráadásul már egy ideje minden második napon komoly viharok voltak, így nem annyira tetszett, hogy megint mindenhol gomolyfelhők uralják a naplementés látképet.
Úgy 200 méterrel elhagyva a szekérutat az ösvény egy erdősávon vágott keresztül. Itt egy mélyedésben még a tegnapi vihar maradványainak nem volt idejük felszáradni. Ennek örömére két őz és egy nyúl is végignézhette, ahogyan kicsúszik a hátsó kerék, és a TA szépen lustán elterül a bal oldalán, tengelyig a pocsolyában.
Még szerencse, hogy nem teljesen feküdt le, hanem a gödör oldala megtámasztotta, így nem kellett nagyon erőlködni a talpraállítással - bár a sár cuppogva igyekezett ellenkezni.
Itt már eléggé rám is sötétedett, és még kb 500 méter dombnak fel bozótoson keresztül út várt volna rám, úgyhogy inkább visszafordultam. Az őzek egész közel, úgy 20-25 méterre szaladtak el mellettem, a nyuszi pedig konkrétan fekete macska módjára átvágott előttem. Még jó, hogy ez nem jelent szerencsétlenséget. Vagy igen? Az a rohadt dög az oka, hogy nem jutottam fel? Mert akkor megkeresem és kinyúvasztom :)
Adok még ennek a ládának egy próbát, valamikor máskor, normális időben. Nappal. Száraz talajon.
De lehet, hogy csak a balfékságomat akarom mentegetni. :)
Se kép, se láda link - legyen ez csak egy ilyen száraz memento. Ha az ismétlés sikeres, legalább lesz mire hivatkozni, mint előzmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése